jan
18

KALÓZOK A BALATONON ÉS A VITORLÁZÓK KAPCSOLATI TŐKÉJE 

Írta: egyse
avagy: Ingyen? Vitorláskönyv! - Na jó, kapcsolti tőkéből......

Ami az átlagembernek Fekete István „Tüskevár” c. regénye, az a magyar vitorlázóknak a „Kalózok a Balatonon” Bedő István tollából, 1963-ból. Legalábbis kellene, hogy legyen, mert nagyon megérdemli. Meg ránk is fér ebből a feelingből, így a tél közepén.
„Jó majd beleolvasok.” mondtam a kölcsönbe rám tukmált, salátává használt régi könyvet asztalomra rakva, és este bele –sőt ki is- olvastam…egészen hajnal négyig…amikor is a „holnap megszervezzük, hogy ki legyen újra adva” elhatározással álomba zuhantam.
 
Gyerek és tizenéves korom nagy vitorlázói elevenednek meg a lapokon, Dolesch, Hamvas, Telegdi, Kiszeli, Reinhard és sokan mások egy olyan történetben, mely részleteiben megtörtént eseményekből szövődik balatoni kalandregénnyé, tökéletesen visszaadva a vitorlázók közt jól ismert és jellegzetes kalandokat, értékeket, életszemléletet, furfangot és a Balaton mindent felülíró szeretetét.  
 
Másnap néhány fénymásolatot készítettem és eljuttattam örökös kalózos lelkű barátaimnak, lássuk, mit szólnak hozzá. „Jó majd beleolvasok.” -mondták az asztalukra rakva az írást, ám másnap reggel felhívva engem izgatott hangon számoltak be hajnal négyig való olvasásukról és könyvkiadási ötletükről.
 
A pénzt összedobtuk a kiadáshoz, ám eladással, számontartással, fuvarozgatással és más könyvüzleti nyűgökkel foglalkozni egyikünknek sem támadt kedve. Volt aki a „ha nem fizetnek érte nem tartják majd értéknek” elvet vallotta, aminek ellene szólt, hogy azt az életszemléletet és értékrendet mely a könyvből sugárzik, mi egy huncut fillér ellenszolgáltatás nélkül kaptuk eleinktől, így nem éreztem illendőnek pénzért továbbadni. Volt aki a nagyobb versenyeken gondolta volna osztani, azonban akkor egy sereg nem versenyző jogos sérelmére lemaradt volna a könyvről. A példányszámban sem volt egyetértés. Az „ez csak pár embert érdekel majd nosztalgiából” figyelmeztetéstől kezdve mindent számba vettünk, majd a szerzők jogutódaival és egy baráti nyomdával egyezetve 1000 példányban állapodtunk meg.
 
A fizetendő ellenérték kérdése megoldódott, „árát” kapcsolati tőkéből lehet megfizetni. Mi odaadjuk ismerőseinknek, hogy olvassák és őrizzék a polcukon a Tóth Kálmán könyv mellett, cserébe annyit kérünk, ha van olyan barátjuk, aki szintén értékelné, becsben őrizné, annak vigyenek belőle, végül is a jó kezekbe juttatás nagyobb munka, mint a kiadás létrehozása.
 
A sokat emlegetett hagyományos értékek kikopása néhány hét alatt meghazudtolódott. „Hatszáz bizony dalolva ment((-:”, pillanatok alatt 600 példány talált jó gazdára. Minden várakozáson felüli telitalálat. Az első táboros -és egyébként internethez és nem könyvhöz szokott- vitorlázó kölykök, a tipikus újgazdag napszemüvegmutogató-vízrenekelljenszállni-kikötőinépek, a túrázó, a versenyző, a profi, az amatőr, az önjelölt, a már nem ér rá vitorlázni, a külföldre szakadt, és a kaladvágyból-itthonmaradt, mind válogatás nélkül élvezettel olvasta.
A Balaton szeretete a vártnál nagyságrendekkel erősebb és szélesebb körű kapocs. Nekünk vitorlázóknak sokkal több kapcsolati tőkénk van, mint gondolnánk (erre majd egy másik cikkben visszatérünk). Csak nem használjuk eléggé, így megvonunk egymástól és magunktól egy sereg lehetőséget. Tegyünk egy próbát! Van itt még a könyvből. Aki gondolja, vigye magának és barátainak. Lássuk, hány példányos legyen a következő kiadás, melyet a regény 1965-as folytatásával együtt lenne jó összehozni! 06-30-9441-275, lehet csörögni!

 

Forrás: www.sailing.hu


egyse