jan
19

VÉGE A FINN ARANYKORÁNAK? 

Írta: egyse
Merre tart az egyszemélyes dingizés...

Talán elsőre provokatívnak, hatásvadásznak tűnhet a kérdés, főleg egy olyan vaskos történelemmel rendelkező hajóosztály esetében, mint a tavaly 60. születésnapját ünneplő Finn-dingi. 1952-es, első olimpiai megjelenése óta a vitorlás technikai háttere folyamatosan haladt a korral, megjelenésében viszont mindvégig hű volt a hagyományaihoz.
 
Az idő múlásával azonban minden sikeres ember, vállalkozás, befutott márka, ismert sportesemény esetében fel kell tenni a kérdést: Jó-e az, amit csinálunk? Mit kell tennünk, ha a jövőben is sikeresek akarunk maradni? Fejlesszünk, változtassunk? Menjünk, vagy maradjunk?
 
Szerintem mindenki tudja, hogy vitorlázni nem egyszerű. Mindegy, hogy hobbi vagy verseny szinten, anyagi vagy emberi oldaláról nézzük. A FINN-nél, mint olimpiai hajóosztálynál leegyszerűsítve 3 tényezőről beszélhetünk: pénz, pénz és pénz.
Ahhoz, hogy egy hajóosztály stabil résztvevője legyen egy olimpiának, és kellő szponzorációt kapjon, mindenek előtt hatalmas népszerűséggel kell bírnia . Egy közkedvelt és nagyobb létszámot összegyűjtő vitorlázó bázisra építve lehet folyamatosan emelkedő szakmai színvonalat biztosítani és minél több profi versenyzőt kinevelni. Minél népesebb az osztályban vitorlázók tábora, annál nagyobb az érdeklődés a versenyek iránt, annál jobban megéri a tévétársaságoknak a közvetítés, ami magával hozza a szponzorok érdeklődését is. Itt zárhatjuk a kört, vagyis generálódik egy kellően erős háttér az osztály életben tartásához, népszerűsítéséhez, színvonalának emeléséhez. Nyílt titok, hogy a jelenkori olimpiák és világversenyek mozgató rugója elsősorban gazdasági, és csak másod- vagy sokad sorban szólnak a sportról.
De ez egy nagyon szerteágazó téma, és nem is ezt szeretném fejtegetni pusztán, mint a mindennapokat meghatározó háttér említettem meg.
 
Hogyan biztosíthatjuk, hogy egy több mint fél évszázada népszerű vitorlás osztály továbbra is közkedvelt maradjon? Mit kell tenni, hogy az egyszemélyes vitorlázás hagyományait ismerő idősebbek, az aktív finnesek, és a fiatalok is érdeklődjenek a hajó iránt?
 
Valószínűleg nemzetközi szinten is feltették ezt a kérdést, mivel a Sydney-i olimpia óta folyamatosan találkozhatunk újabb és újabb hírekkel, bejelentésekkel, ISAF által kiírt tesztekkel, amelyek egy új, olimpiai egyszemélyes hajó lehetséges formáit próbálgatják.
Az elvárások néhány sorban:
- nagy teljesítmény
- látványosság
- eltérő testalkatú vitorlázók közel kiegyenlített versenyzését garantálja
- erőt és atletikusságot igényel
- technikai és taktikai szempontból kihívás
 
 Az elkészült és bemutatott koncepciók nagyjából hasonló tervezési elvet követnek, ami abból a szempontból érdekes, hogy radikálisan eltér a jelenlegi FINN hajótípustól, és inkább a szkiffek világa felé mutat.
Röviden összefoglalva:
- rövidebb hajótest (4,2 -4.4m, epoxi üvegszál vagy karbon)
- széles, nyitott tükör (2,2- 2.35m)
- viszonylag magas árboc (karbon)
- egy nagyvitorla + gennaker (11/12m2 + 15/16m2)
- könnyű hajó (felszerelve 70-80kg)
- visszaállító nyomaték kihelyezése – extra szélesítés (integrált /tálca/ keret)
- látványos, bőszeles száguldás (20csomó)
- jó szembeszeles teljesítmény
 
A lenti video-bemutatókban szerepelnek a finnezésben is ismert nagynevű gyártók, többen olyanok, akiknek olimpiai osztályokban nagy tapasztalata van (Devoti, Nautivela).
Kérdés, hogy ezeket az ismereteket, kapcsolatokat, lobbi-erőt ki tudja hatékonyan bevetni, illetve hogy mekkora tábort sikerül megnyerni az újdonságoknak?
 
Minden kornak meg voltak, vannak, lesznek az emblematikus figurái.
Vajon az egyszemélyes, nehézsúlyú vitorlázás milyen hajóban „hozza el” a következő Ben Ainslie-t, vagy Gaspic-ot?
 
Mit gondoltok? 

 

Forrás: www.sailing.hu


egyse